Arról a gondolatról netán tényről, hogy egyre több a gyerek tolvaj, beszéljünk egyszerű naturális módon, mintegy kivesézend körüljárva néhány sajátos aspektusból a kérdés komplexumot. Gyermek személyiségi jogok védelme, nos igen de ugye arról van szó, hogy gyermek jogok, tehát semmi esetre sem húzhatunk párhuzamot, a felnőtt társadalom jogainak tekintetével. Tudniillik a gyerek mint olyan alakuló emberforma, eleve kialakulatlan személyiség álltalában, hiszen mi fogjuk a megfelelő módon kialakítani. Vagyis máris csakis egy behatárolt, dirrekte gyerekekre vetítetten illene kezelni. Az ő világukat korukra, nemükre, képességeikre szelektálva. Egy pl.-val ilusztrálva: a gyerek lazán le kur....zza a tanárnőt, s mivel 14 éven aluli a büntethetősége téró, vagyis szinte predesztináljuk negatív tettekre, mintegy adekválttá téve, ezt lehet mert ehhez jogom van, illetve ugya mit tesznek tehetnek velem mondván. Nyilván ha semmivel nem büntethető, s ez így működik egyéb pozitúrák tekintetében is, akkor ez a gyerek szemléletében máris a jogai közé fog beépülni. Sorolhatnám időtlen időkig. Tudatosságról, kialakult morális érzékről, ugye még nem beszélhetünk, mert még netán nincs is kialakulva. Mivé alakul ebben a formában, ha a vezérelv az, hogy nem is akarjuk céltudatosan alakítani. Itt belép a szülői felelőség abszollút kiiktatása, amivel a felelőtlen lépések sorra csúcsosodhatnak. Az a szemlélet mondjam szindróma, hogy mindenki hibás a gyerek irredenta cselekedetejiért, csak maga a gyerek és szülő nem, no az egy eszement nézet. Pl.-ul a pszichológus azt mondja: amikor a gyerek elmegy az iskolába, attól kezdve mindenki részéről, /szülő, külső környezet stb./ a felelőség nullázódik, vagyis kizárólag az iskola, netán közvetlen a pedagógus a felelős. A háttérből indított közvetett felelőség kérdése fel sem merül. Engedtessék meg egy enyhén morbid pl.-a: ha roppant rossz minőségű árúból, amit nem mi termeltünk, de nekünk kell minőségi terméket előállítani, s egy pisszenésünk nem lehet kritizáland miért is ilyen az alapanyag, akkor ez fizikai értelemben majdnem lehetetlen kisérlet. Ki hát az első számú felelős? Sőt még mi leszünk büntetve, natán degradálva, esetenként bántalmazva. Mega szintű nonszensz! Ha ennyire éles határokat húzunk, illetve ekkora szakadékot építünk ki, a felelőséget kötelezően gyakorlók közé, szülő, iskola közte kontra gyerek, akkor ez idővel maga után vonja, az egyikük sem törődik vele igazán végzetét. A szülő mondja: nevelje az iskola, Az iskola mondja: a szülőnek kutya kötelessége nevelni /lenne/ de lehetőleg ne a gyrek jogait túlharsogva, ellenünk. Mintegy ha mi neveljük /iskola/ akkor, na azt ne, de mi meg mutogatunk az iskolára /szülő/ no végeredmény a sok bába közt, az egymásra pazarolt vitáik közepette, elvész a gyerek. Mindezt a roppant sok, helytelenül megalkotott, s propogált oktatással kapcsolódó törvényink generálják. Érzékelhetően nem csak honi specialitás, hiszen az eredendő atrocitásokban az egész európa bővelkedik. Térjünk vissza az alap kérdésre, miért lop álltalába a gyerek? Három motíváció a leg gyakoribb: éhes, netán elérhetetlen vágyit elégíti ki, vagy uram bocsá késztetve /nevelve/ van rá. Az egy percig sem kétséges, hogy legtöbb esetben a családok leszegényedése a fő katalizátor. Persze ha onnan közelítem, hogy az erkőlcsre nevelés nem feltétlen anygi függő, nos akkor más egyéb tényezők, a mozgató rugók. Konklúzióként: amég vissza nem állítjuk trendjeink közé, a tradicionálisan, évszázadok alatti bevált nevelési elveinknek, /nem brutalitás/ azon tekintélyelvű, megfelelően szankcionált létét, amit markánsan kiirtottunk, úgy a szülők mint az intézmények viszonylatában, összemosva az oktatás, nevelés szempontjait, addig egyre demoralizálltabb generációkat fogunk kitermelni. S a neveletlen gyerek a jövőre nézve vízionálja, a neveletlen felnőttet. Az előzőekben ecseteltek fényében, ne tessék olyan nagyon csodálkozni, hogy a gyerek lop. Meglehetősen nyakatekert pl.-val megvilágítva, ez valami olyasmi, mint mikor kiváló alkoholos italokat állítunk elő, majd azt megfelelő marketinggel óriási mennyiségben értékesítünk, s azt követően visítva panaszkodunk az egyre növekvő alkoholisták létére. A gyerek gyerek volt ezelőtt is, most is, és ezután is a megváltozott körülmények, életstílus tekintetbe vétele nélkül. Azaz a felnőtt társadalom felelőségére bízatott álltalunk formálható, nevelhető, olyan emberi egyed, aki igenis nevelés igényes, akit nem szabad soha azonos mércével kezelni. A honi társadalom bizonyos rétegétől nem lehet, nem szabad elvárni a mai viszonyokat tekintve, hogy tudatosan, önnállóan saját maga határozza meg a hellyes utat, bármilyen ok okozati összefüggésre aspirálva, vagyis értelmes célravezető szankcionálással lehet csak valódi eredményeket elérni. Persze ha az önzés vezérli az embert, csak az én gyerekem számít, a többi le van sajnálva /ugye megélhetési nagyokosok/ na így hamarosan eljön az az idő, amikor egy egész társadalom kivétel nélkül megissza a levét. Már is látens eszkalálódó probléma!!